Napraforgó alternária

Napraforgó alternária

Napraforgó, alternaria

A napraforgó alternáriás levél- és szárfoltossága régóta ismert betegség, sőt az utóbbi időben Magyarországon is egyre súlyosabb fertőzések alakultak ki. A megfigyelések szerint az Alternaria helianthi tekinthető a napraforgó alternáriás betegség fő kórokozójának, ám bizonyos, hogy akár önállóan, akár együttesen, más Alternaria fajok is okozhatják a betegséget. Nem jelenthető ki tehát vizuális megfigyelést követően egyértelműen, hogy egy adott térségben, vagy növényen melyik Alternaria faj okozott kárt.

Egyes nézetek szerint az Alternaria fajok elsősorban szaprotróf, azaz talajlakó, vagy elhullott növényi maradványon élő, korhadékbontó gombák. Mások szerint sok Alternaria faj jellemezhető patogén tulajdonságokkal is, és a szaprotróf életmód inkább csak áttelelési és túlélési stratégia.

A betegség neve: A napraforgó alternáriás levél- és szárfoltossága

A kórokozó tudományos neve: Alternaria helianthi és más Alternaria fajok

Betegség leírása, tünetek:

A betegség tünetei megjelenhetnek a leveleken, száron és a tányéron is. A klorotikus (sárgás) udvarral körbevett alternáriás foltok különböző alakú és nagyságú barna színű nekrózisok, amiknek a közepe szürkésbarna. A foltok gyorsan növekednek, összeolvadnak, és a levél, vagy akár az egész növény száradását okozzák. A száron kialakuló foltok inkább hosszúkásak. A tányérok fonáki részén hasonló tüneteket láthatunk. A kaszat is fertőződik.

Meg kell említeni, hogy az Európai Unió az élelmiszerbiztonság területén egyre nagyobb figyelmet szentel az egészségre potenciális veszélyt jelentő mikotoxin-szennyezés kérdésének. Az Alternaria fajok által termelt mikotoxinok ugyan részben már ismertek, de nem mindegyik esett át toxikológiai értékelésen, így a szennyezésüket illetően még határérték sem született. A jövőben azonban várható a szabályozásuk.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei:

Az Alternaria fajok maggal és fertőzött növényi maradványokkal terjednek, illetve szaporítóképletüket a szél is terjeszti. Súlyosabb fertőzés akkor alakul ki, ha a kórokozó már korai fejlettségben támadja meg a napraforgót. Ha csak a vegetáció végén jelennek meg a tünetek, akkor nem okoz nagy kárt. A 20 °C feletti hőmérséklet (melegkedvelő gomba) és a nagy páratartalom mellett az elöregedő szövetek jelenléte (szeneszcencia) jelentős mértékben meghatározza a betegség mértékét.

Termésveszteség lehetséges léptéke: a termésmennyiségben mérhető kár akár 80%, olajtartalomban akár 30% veszteség keletkezhet

Védekezés javasolt időzítése:

Miután a termesztett hibridek nem mutatnak kifejezett ellenállóságot, így a kémiai védekezésnek nagy jelentősége van napjainkban. A vetőmag csávázása fontos technológiai elem, az itt előforduló hatóanyagok közül a fludioxonil, mefenoxam eredményesen mérsékeli a magból kiinduló fertőzéseket. A kiegészítő fungicides állománykezeléseknek jelenleg szintén nagy szerepük van a betegség megelőzésében. Jó hatást lehet elérni kontakt és szisztemikus hatóanyagok kombinációjával.

A Trichoderma harzianum és más Trichoderma gombafajok mint biológiai növényvédő hatóanyagok szintén jelentősen képesek csökkenteni az Alternaria fajok micélium-növekedését, így az integrált növényvédelem keretében felhasználhatók védekezésre.

Kapcsolódó képek

s

Kapcsolódó technológiák

Napraforgó