Repcebecő-ormányos

Repcebecő-ormányos

A kártevő tudományos neve: Ceutorhynchus assimilis (Curculionidae)

A kártevő tápnövényei és kártétele:

Káposztafélék közé tartozó növényeket fogyaszt, így károsítja a repcét, a mustárt, a káposztát, karfiolt, a retket, stb., továbbá számos keresztesvirágú gyomnövényen is megtalálható. A kártétel mértéke az őszi vetésű repcén jelentősebb, mint a tavaszi vetésűn, vagy a mustáron.

A kifejlett alak ugyan rágja a levelet, szárat és a bimbókat is, de nem ez a fő kártétel. A jelentős kárt a lárva okozza a magok fogyasztásával, aminek következtében az egész becő károsodik, kényszerérik, szétnyílik, további pergési veszteséget okozva. A becőn az imágó rágása és a lárva által készített röpnyílások segítik a repcebecő-gubacsszúnyog károkozását is.

A kártevő életmódja:

A kártevő egy nemzedékes, imágóként telel az avarszintben. Tavasszal 15 C fokos léghőmérsékletnél előbújva, tápnövénye illatanyagait érzékelve, felkeresi a repcetáblákat, és érési táplálkozást folytat. A repce tavaszi kártevőegyüttesének az egyik legkésőbb előjövő faja. Párosodást követően, a repce elvirágzása után a nőstények megkezdik a tojásrakást. A becőkbe rágott mélyedésbe helyezik tojásukat, becőnként egyet-kettőt. A kukac típusú lárvák a fejlődő magokat fogyasztják. A 3. fokozatú, kifejlett lárvák táplálkozásukat befejezve a talajra hullanak. A talajban bábkamrában bábozódnak, majd legföljebb 1 hónap múlva imágóként ismét megjelennek egyes keresztesvirágú növényeken.

A kártevő megfigyelése március végén elkezdődhet, és történhet sárga tálcsapdával, KLP+ (csalomon) típusú csapdával, vagy szemrevételezéssel is. Ha a növényállomány magasságában lévő sárga tálcsapda 3 nap alatt legalább 10 egyedet megfogott, akkor indokolt a védekezés. Szemrevételezéskor, növényenként megtalált 1 egyed már elegendő ok a védekezésre. A ’kalap’ (KLP) csapdát az áttelelő hely közelébe kell kihelyezni úgy, hogy a lelógó sárga bemászólap alsó sarka a talajjal érintkezzen.

Termésveszteség lehetséges léptéke: repcén és mustáron a kártétele jelentős, ugyanakkor rendre más kártevőkkel együtt jelenik meg a növényállományban. A fertőzött becőkön egyes európai vizsgálatok szerint 18-35 %-os termésveszteség mérhető.

Védekezés lehetőségei, javasolt időzítése:

A repcebecő-ormányos kártételélnek megakadályozása jelenleg (2021) a klasszikus kémiai növényvédelemre épül. Ugyanakkor az integrált növényvédelem tervezéséhez nélkülözhetetlen a kártevő érzékenységének ismerete a rendelkezésre álló rovarölő szerekkel szemben. Európai adatokból úgy tűnik, hogy a kártevő még alig alakított ki rezisztenciát a meglévő hatóanyagainkkal szemben (kivétel: Lengyelország – indoxacarb).

A piretroidok érintő hatásukkal képesek az imágót pusztítani, hatástartamuk rövid. Felszívódó hatóanyagunk az acetamiprid nemcsak érintő hatásával pusztít, hanem a becőbe felszívódva a tojás alakból éppen előbújó, fiatal lárvákon okozhat mortalitást.

Az őszi káposztarepcében a zöldbimbós stádiumtól folyamatosan betelepedő kártevők ellen több kezelés szükséges. A virágzás előtt álló, vagy már virágzó repcetáblán azonban csak nagy körültekintéssel, az engedélyokiratok minden pontját szigorúan betartva lehet növényvédőszeres védekezést végrehajtani. Még akkor is, ha a hatóanyag méhekre nem veszélyes, ugyanis egyes tankkeverékek is okozhatnak méhmérgezést (acetamiprid – tebukonazol).

Kapcsolódó képek

Kapcsolódó technológiák

Repce