Rozsnok-fajok

Rozsnok-fajok

A tipikusan ruderális gyomnak számító rozsnok fajok fokozódó térnyerése tapasztalható a búzatáblákon. A pázsitfüvek (Poaceae) családjába tartozó rozsnokok egyelőre nem tekinthetők kifejezetten gyakori, vagy általánosan veszélyes gyomnak, de a fedélrozsnok (Bromus tectorum), a meddő rozsnok (Bromus sterilis) és a puharozsnok (Bromus hordeaceus) elszaporodása az utóbbi évtizedekben számottevő volt. A nemzetség más fajai is gyomosíthatnak, de az előző fajoknál ritkábban.

 Alaktanjuk

A két leggyakoribb rozsnok faj, a fedélrozsnok és a meddő rozsnok nemcsak felépítésükben, de számos egyéb tulajdonságukban, így a csírázási sajátosságaikban, hőigényükben, vagy a magok élettartamát tekintve is igen hasonlóak. Csíranövényeik levele csavarodott, és rövid szőrökkel borított. A fedélrozsnok levele fénytelen, a meddő rozsnok levelének fonákja fényes. Mindkét faj szára kopasz, de a fedélrozsnok szára felül aprón pelyhes. A fedélrozsnok összetett bugája rendszerint egy oldalra hajlik, és hosszabb ágai legalább négy-füzérkéjűek. Ettől eltérően a meddő rozsnok egyszerű bugája szétálló, minden ága lényegesen hosszabb, ám csak 1-3 füzérkéjűek; maguk a füzérkék is nagyobbak.

Előfordulásuk

A rozsnok fajok főleg az utak mentén, parlagokon, töltéseken, táblaszéleken számítanak gyakorinak, de egyre gyakrabban gyomosítanak a szántóföldeken, illetve a szőlő- és gyümölcsültetvényeken. A fedélrozsnok és a meddő rozsnok a degradált helyeken, homoki erdőkben, jól átszellőzött talajokon közönséges. A fedélrozsnok általában a sovány, homoktalajú, száraz területeken fordul elő. A meddő rozsnok nem csak homoktalajokon, hanem kötött talajokon is egyre terjed.  A rozsnok nemzetségnek Nyugat-Európában ez utóbbi a leggyakoribb faja. Az ültetvényekben a fedélrozsnokkal vegyes állományt is alkothat.

Az ötödik országos gyomfelvételezés adatai szerint csaknem minden rozsnok faj növelte borítási hányadát az értékelést megelőző évtizedben. A fedél rozsnok az őszi búza nyáreleji gyomnövényzetének leggyakoribb rozsnok faja a maga fél ezrelékes borítási hányadával. Ennek a gyakoriságnak csak nagyjából felét éri el a meddő rozsnok.

Kártétel, védekezés:

Az őszi kalászosok nagy vetésterülete és a csökkentett talajművelés együttesen hozzájárult az ősszel kelő, egyéves fűfélék, így a T2-es életformájú rozsnok fajok térnyeréséhez. Emellett a táblák melletti ruderális területeken, így a füves táblaszéleken, árokpartokon élő gyomok betelepednek az üzemi  táblákba, amennyiben ezen területek kezelése elmarad.

Kapcsolódó technológiák

Őszi búza