Szőlő - lisztharmat

Szőlő - lisztharmat

Magyarországon a szőlő legjelentősebb járványos betegsége a szőlőlisztharmat, ami kivétel nélkül minden évben megjelenik az ültetvényeken, és elengedhetetlen az ellene irányuló védekezés.

A betegség neve: szőlőlisztharmat

A kórokozó tudományos neve: Erysiphe necator

Betegség leírása, tünetek: a tünetek a szőlő valamennyi zöld részén kialakulhatnak. A levél színén sárgászöld elszíneződésű foltok jelennek meg, felületükön vékony lisztes bevonattal, ahol később jól látható, szürkésfehér micéliumbevonat fejlődik. A foltokban fekete, igen apró, de szabad szemmel még látható kazmotéciumok, azaz gömbölyű, ivaros szaporítóképletek alakulnak ki. A levéllemez torzul, végül a levél elszárad és lehullik. A hajtáson is képződhet lisztes bevonat, ami alatt a bőrszövet idővel hálózatosan, vagy foltszerűen megbarnul. A foltokban a fásodó kéreg berepedezik. A fürtök a virágzástól szüretig (a bogyók a fürtzáródás végéig ) fertőződhetnek. A zöld bogyókon hasonló lisztes micéliumbevonat, alatta pedig barnuló folt, parásodás látható. A növekedni nem tudó parás folt mentén a bogyó idővel felreped, ú.n. sérvessé válik. Későbbi, kevésbé gyors bogyónövekedési szakaszban bekövetkező fertőződés esetén is beszáradhatnak, vagy megrothadhatnak a bogyók.

Kórokozó terjedése, a betegség kialakulásának feltételei: a szőlőlisztharmat kétféle módon tud áttelelni. Egyrészt a rügyekben micéliummal, másrészt a fás részeken kazmotéciummal.

Amennyiben a rügyekbe nyár végén képes behúzódni a gomba, és a tél folyamán nem alakul ki a micéliumot pusztító, tartós, -15 °C-nál hidegebb időszak, akkor ezekből a rügyekből tavasszal torzult levelű, lisztharmattal fertőzött, ú.n. zászlós hajtások alakulnak ki (primer tünet). Ezeken, a lisztharmatos foltokban tömegével fejlődnek a konídiumok, amik széllel könnyen tovább terjednek és fertőznek.

A kazmotéciumok a fás részek repedéseibe mosódnak csapadékos őszön, és telelnek. Tavasszal ezekből, 10 °C léghőmérséklet és nedves kéreg mellett megindul az aszkospórák szóródása. Így tehát sokszor a fás részekhez legközelebbi levelek fonákán találhatjuk meg elsőként a kiszóródó aszkospórákból kiinduló leheletvékony lisztharmat-telepeket, általában legkorábban április végétől. Innen ugyancsak konídiumokkal terjed tovább a kórokozó.

A konídiumok fejlődése 21 (±6) °C-on, és 96 % rel. páratartalmon optimális.

Termésveszteség lehetséges léptéke: tartósan meleg, párás időben 80-100 %-os fürtkár is kialakulhat

Védekezés javasolt időzítése: a védekezés kulcskérdése elsősorban a megelőzés. Érdemes már az aszkospóra-szóródás időszakában, nagyjából 20 cm-es hajtáshossznál megkezdeni a védekezéseket, hogy a kártétel szempontjából legkritikusabb időszakban, amikor a bogyók fogékonyak, azaz a virágzás és fürtzáródás között ne legyen nagy fertőzési nyomás. Még virágzás előtt tehát felszívódó hatóanyagú készítményeket is be kell vetni a kén mellett. A fürt sikeres megvédése után már csak a lombvédelemre koncentrálhatunk.

A szőlőlisztharmat elleni védekezés célja nem csupán a lomb és a fürt védelme, hanem fontos az áttelelő inokulum mennyiségét is akár célzottan csökkenteni. Nyár végétől kezdve, a fertőzött leveleken nagy számban képződnek kazmotéciumok, amik megérve (feketén) később az őszi csapadékkal az áttelelő helyükre, így a kéregrepedésekbe mosódnak, és így a következő évi fertőzés forrásaivá válnak. A szőlő érési idejének függvényében a zárókezeléssel, illetve esetlegesen a korai fajták betakarítása után is célszerű a leveleken lévő, még nem érett (sárga) ivaros termőtesteket pusztítani.

Kapcsolódó képek

Kapcsolódó technológiák

Szőlő