Tarackbúza

Tarackbúza

A pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó közönséges tarackbúza (Elymus repens) a palearktikus területeken honos, mára kozmopolita évelő fű, jellemzője a tömeges megjelenés, és az agresszív terjeszkedés, így a társulásalkotó képesség. Emellett régóta ismert gyógynövény, kiváló vízhajtó tulajdonsága miatt gyöktörzse hivatalos drog. A legtöbb szántóföldi és kertészeti kultúrában megjelenhet, növényvédelmi szempontból terhes, sok gondot okozó, nehezen irtható faj.

Az Ujvárosi-féle életformarendszer szerint a tarackosok közé tartozik (G1), miután vékony, elágazó, hosszú szártagú földalatti hajtása van. A kifejlett hajtások ősszel elhalnak, de a fiatal hajtások képesek áttelelni. A növény a földalatti hajtásain túl magról is szaporodhat.

Alaktana

A közönséges tarackbúza földben terjeszkedő, néha méteres hosszúságú, módosult hajtása a tarack. A tarackjainak szárcsomóin hártyás alleveleket és vékony gyökereket fejleszt. Szintén innen, a nóduszokból fejlődnek új föld feletti hajtásai is, melyek közül némely meddő, azaz nem hordoz végén virágzatot. Az idősebb egyedek hajtásai erősen bokrosodnak, a tarackos terjedés következtében gyakran alakulnak ki nagyobb sarjtelepei is. Keskeny levelei a szárral együtt élénk zöldek, felületükön néha kékesszürke, letörölhető deres bevonat található. A levéllemez kihegyesedő, felül rövid szőrös, ezért kissé érdes. A hegyes levélfülecskék röviden pillásak, és körülölelik a szárat. A kalásztengelyen két oldalt ülnek a laposan összenyomott füzérkék, amik 5-7 virágúak. Toklászos szemtermése általában spontán kihullik a kalászból.

Előfordulása

A tarackbúza Magyarország leggyakoribb gyomnövényei közé sorolható, hiszen mind a kalászos, mind pedig a kapás kultúrákban nagy borítottsággal bír, emellett az ültetvényeken is rendszeresen gyomosít. Felhagyott kultúrákban, bolygatott erdőterületeken, legelőkön, réteken, kopár területeken ugyancsak gyakori. A közönséges tarackbúza minden kultúrnövénnyel szemben igen versenyképes.

A könnyű humuszos és homokos talajokat kedveli, de más típusú talajon is megél, kivéve a futóhomokot és a magas fekvésű, hideg, nyirkos talajú területeket. 

Kártétel, védekezés:

A talaj bolygatása, művelése során a földben szétterülő hajtása ugyan feldarabolódhat, de tarackjainak minden egyes darabjából újból teljes értékű növény képes kihajtani. Persze a sűrűn végzett intenzív művelés hatására az állandóan beinduló növekedés kimerítheti a gyom tápanyagtartalékait. Ezután a meggyengült tarackokat mélyszántással leforgathatjuk.

Kémiai védekezésre is több lehetőség kínálkozik. A tarlón totális gyomirtó használata eredményes lehet, de meg kell várni, amíg a hatóanyag a földalatti részekben is kifejti hatását. Kétszikű kultúrákban állománykezelésként használhatunk speciális egyszikűirtó hatóanyagot, ami szintén kiváló hatású.

Kapcsolódó képek

Kapcsolódó technológiák

Napraforgó